Twitter

Indul(t) a Bakterház

Írta: - 2013 szeptember 21, Kategória: Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

Tegnap este volt szerencsénk premier előtt megtekinteni itt Székesfehérváron az Indul a Bakterház komédiát, Bereményi Géza átdolgozásában. Én alapvetően a filmeket szeretem, de ettől függetlenül maga a színházi érzés mindig is vonzott, hiszen a mindennapokkal ellentétben lassú, megfontolt és közvetlenebb hangulatot áraszt. (Ezt én írtam?) Munka után csinosba vágtuk magunkat és betámadtuk a színházat. Amint beléptünk, már érezhető volt a lassabb, nyugodtabb hangulat. Ez kellene nekem minden áldott nap és 100 évig élnék. Most jártam először ebben a színházban és nagyon megfogtak a közel 150 éves színházi plakátok, aki ismer tudja, mennyire szeretem az ilyen dolgokat. No de akkor az előadásról…röviden? Fantasztikus volt! Magát a filmet összesen egyszer láttam, de ezek után megint meg fogjuk nézni mindenképpen. Pörgős, szórakoztató, remekül rendezett játékot láttunk. Nagyon tetszett, ahogy megtalálták a színészek a köztes állapotot, a túljátszott szerep és a valóság jellemző szituációi között. Például ki ne viccelt volna azzal, hogy a sokmindent megélt emberek, mindenre annyira emlékeznek, hogy még az akkor történt Mari néni ruhájának szakadását is emlegetik? 🙂 Ami pedig a színház és a filmek viszonyát illeti azt kell mondjam, ez jobb volt. Miért? Egyszerű…itt nincsenek vágások, nincsen több próbálkozás, “show must go on” és kész. Ez eredményezi, hogy életszerűbb, természetesebb és jobban átérezhető. Nekem nagyon tetszett az előadás, bátran ajánlom mindenkinek, aki teheti, nézze meg, nem fog unatkozni....

Egy kellemes nap

Írta: - 2013 szeptember 17, Kategória: Gastro, Képek, Személyes, Vélemény, Videók | Nincs hozzászólás

Nincs is annál jobb, mikor egy hétvége úgy telik el, hogy végig jó programok vannak és az sem tud levonni az értékéből, hogy éppen meg vagyok fázva emiatt. 🙂 Múlt szombaton első körben azért mentünk Pestre, mert kedvenc olasz Dj-m, Giuseppe Ottaviani tiszteletét tette a Sound of Cream-en. Viszont már elég régóta vágytam minőségi hamburgerre, így gondoltam összehozhatnánk valami jó kis kajálást is. A választás végül a Sunny Diner-re esett, ami egy retro étterem, 70-es évek amerikai stílusában, a burgereik pedig híresek. Szerencsére a Déli pályaudvarról egyetlen villamossal megközelíthető, hiába is van kinn a város szélén. A hangulat már kívülről is tetszetős, egy benzinkút mellett van. Belépve gyakorlatilag a Ponyvaregény hangulata köszönt vissza. Retro zene, mindenhol amerikai díszlet (rendszámtáblák, route 66, rock & roll miegymás), a felszolgáló benzinkutas öltözetben. Szerintem már itt meg voltunk véve. 🙂 Rendeltünk burgert, természetesen vanilla coke kíséretében, az adag elég masszív volt. A burger pedig…felejtsétek el a mekit. 🙂 Itt minden friss, helyben készül, emiatt kell várni 10-15 percet is akár, de mindenképpen megéri. Meglehetősen éhesen érkeztünk, de a tervezett milk shake sajnos kimaradt, mert nem fért belénk. Az árakat tekintve nem sokkal magasabb, mint bármelyik gyorsétterem, adagban viszont mindenképpen több és persze finomabb. Aki szereti ezt a stílust és enne egy jót, mindenképpen keresse fel ezt a helyet! Kajálást követően megejtettünk egy gyors (?) vásárlást a Westendben, majd elmentünk átmeneti szálláshelyünkre, gyorsan elkészültünk és belevetettük magunkat az éjszakába. Sajnos mivel a MÁV kicsit megtolta az utunk hosszát, így az ismerősökkel történő közös alapozás elmaradt, szerencsére viszont találtunk egy remek borozót pont a szórakozóhely mellett. A jó borokat szeretem, a kellemes hangulatot szintén, az EdVino mindkettőben remekelt. A Leányzó továbbá  frissen sült csirkemellett diós kenyérrel és salátával vacsorázott. Én persze eközben fogyasztottam a borom. 🙂 Az este fénypontja mindenképpen a party volt, szokásos jó társaság, fantasztikus hangulat és persze a kedvenc trance zenék. Andy Moor-t még nem hallottam élőben, de meg kellett állapítanom, hogy parádés a csávó! 🙂 Aztán jött Ottaviani…live…a legtöbb zenét hangszeren kísérte, áh…nem lehet elmondani, mennyire jó szett volt. A lábunkat nem nagyon éreztük már a végére, de megérte! 🙂 A szett végén elindultunk kifele és szerencsére a backstage mögött megláttam Ottaviani-t, akivel nem hagytam ki a közös képet sem! 🙂 Méltó befejezése volt ez az élmény, egy kellemesen tökéletes napnak....