Tegnap este volt szerencsénk premier előtt megtekinteni itt Székesfehérváron az Indul a Bakterház komédiát, Bereményi Géza átdolgozásában.
Én alapvetően a filmeket szeretem, de ettől függetlenül maga a színházi érzés mindig is vonzott, hiszen a mindennapokkal ellentétben lassú, megfontolt és közvetlenebb hangulatot áraszt. (Ezt én írtam?)
Munka után csinosba vágtuk magunkat és betámadtuk a színházat. Amint beléptünk, már érezhető volt a lassabb, nyugodtabb hangulat. Ez kellene nekem minden áldott nap és 100 évig élnék. Most jártam először ebben a színházban és nagyon megfogtak a közel 150 éves színházi plakátok, aki ismer tudja, mennyire szeretem az ilyen dolgokat.
No de akkor az előadásról…röviden? Fantasztikus volt!
Magát a filmet összesen egyszer láttam, de ezek után megint meg fogjuk nézni mindenképpen. Pörgős, szórakoztató, remekül rendezett játékot láttunk.
Nagyon tetszett, ahogy megtalálták a színészek a köztes állapotot, a túljátszott szerep és a valóság jellemző szituációi között. Például ki ne viccelt volna azzal, hogy a sokmindent megélt emberek, mindenre annyira emlékeznek, hogy még az akkor történt Mari néni ruhájának szakadását is emlegetik? 🙂
Ami pedig a színház és a filmek viszonyát illeti azt kell mondjam, ez jobb volt. Miért? Egyszerű…itt nincsenek vágások, nincsen több próbálkozás, „show must go on” és kész. Ez eredményezi, hogy életszerűbb, természetesebb és jobban átérezhető.
Nekem nagyon tetszett az előadás, bátran ajánlom mindenkinek, aki teheti, nézze meg, nem fog unatkozni. 🙂
You must be logged in to post a comment.