Twitter

Gusteau Kulináris Élményműhely

Írta: - 2015 október 25, Kategória: Gastro, Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

Miután szállást foglaltam Tokajon, az első dolgom az volt, hogy megnéztem, milyen ajánlott éttermek vannak a közelben. Mivel teljesen véletlenül az időpont egybeesett a negyedik évfordulónkkal, ezért gondoltam valami különleges helyre lenne jó mennünk. Az első kinézett hely, a népszerű Anyukám mondta, ami sajnos autó nélkül nehezen megközelíthető, így maradt későbbre, viszont a másik elismert hely a szállástól nem messze, Mádon található, ez pedig a Gusteau Kulináris Élményműhely. Az étlap eleve szimpatikus volt, kevés választék, ami azt jelentette, hogy az alapanyagok frissek. Találtam az éttermet bemutató videót is, ami végképp meghozta a kedvünket a helyhez: Mád alapvetően egy nagyon kicsi község, ami számomra eleve szimpatikus, csend, nyugalom, semmi nyüzsgés, ráadásul nagyon szép helyen található. 6 órára volt időpontunk, előtte kicsivel több, mint 1 óránk volt körülnézni, majd célba vettük a helyet. Az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt a hely, kedves kiszolgálás, hangulatos környezet. Miután felvették a rendelést, éltünk az ajánlott lehetőséggel, miszerint minden fogáshoz hozzáillő bort kapunk majd. Nemsokkal később érkezett a séf üdvözlete, ami pirított kenyér, libapástétom, lekvár és metélőhagyma volt: Az én előételem Marha tatár, zöldborsóleves, gyöngyhagyma, paradicsom: Ramóna a Nyúl és répa mellett döntött: Levesem: Kelvirág krémleves, kacsamáj, nektarin, menta Őrült egy párosításnak tűnt olvasva, viszont kóstolva meglepően jó volt az összhang. Ramóna levese: Görögdinnye-paradicsomleves, fetasajt, fenyőmag, menta Itt jegyzem meg, hogy ehhez a fogáshoz nem szolgáltak fel számára bort, mivel nem nagyon illett hozzá semmilyen tokaji. Ez számomra külön pozitív, hogy nem erőltettek semmit, csak azért, hogy legyen. Főételem: Báránygerinc, görög joghurt, padlizsán, olívás burgonyapüré (Ehhez az iPhone-os képet használom, mert a fényképezős erősen életlen lett :D) Ramónáé pedig: Tanyasi csirkemell, lazac gnocchi, nyári cékla, sóska Desszertnek nekem az extrém Cékla, csokoládé, sóska lett: Mona pedig a Házi aludtejes panna cotta, nyári gyümölcsök, sorbe nevűt választotta: Számára ez volt a legjobb az összes fogás közül. Összességében nagyon elégedettek voltunk a közel 2 órás gastro utazás során, ráadásul ahhoz képest, mennyire kevésnek tűnnek az adagok, a végén sikerült rendesen jól lakni. Tény, hogy nem olcsó egy ilyen este, ráadásul eléggé szélsőséges minden fogás az összetételeke tekintve, így nem is ízlene mindenkinek, de akit egy kicsit is érdeklik, az ilyen jellegű ételek, mindenképpen adjon esélyt a helynek, szerintem megéri. 🙂 Gusteau Kulináris...

Csak egy bringás

Írta: - 2014 július 24, Kategória: Bringás, Vélemény | Nincs hozzászólás

Jó ideje követek YouTube-on bringásokat, akik a mindennapi közlekedésüket veszik fel sisakkamerával, hogy tudjak tanulni az egyes szituációkból. Egy ideje azonban nem jelentkezett az egyik hazai srác SanskritFritz akivel egyébként pár szót már váltottunk is üzenetben. Aztán nemrég Twitteren és Facebook-on is látom az alábbi cikket: ….megkattintom a videót és basszus ő volt az… A videót megnézve TÉNY!, hogy elsőbbséget kellett volna adnia a busznak, de (másodjára megnézve már egy ideje a sávban volt a bringás, csak mögötte a buszos gondolta, hogy leszarja) annak az idiótának meg látnia kellett volna, mi történik körülötte. Ha megnéztek pár videót a sráctól látszik, mennyire szarik bele az autósok többsége, hogy éppen ki milyen messzire megy el a bringás mellett. Minek is, hiszen ő az erősebb. Ilyenkor jönnek a vérpistik, hogy járdán kell menni….ja, csak akkor éppen te leszel egy autó a gyalogosok között. Egy ideje már én is jelzek vagy ha kell ordítok annak, aki közel előz meg, hogy ugyan várja már meg azt a pár másodpercet, amíg nem jönnek szembe, hogy kényelmesen megelőzzön. Sajnos sokszor hiába…elképesztő mennyire nem tudnak az ilyenek másokra figyelni…elhiszem kedves siető autósok, hogy várnak titeket haza, de lehet kurva nagy meglepetés, minket is. Szerencsére van annyi pozitív tapasztalatom, hogy nem szegi kedvem a szabályos közlekedéstől az eset, de ma este a hazaút 2x annyi ideig...

Holdfényes akadálypálya

Írta: - 2014 július 10, Kategória: Bringás, Fail, Vélemény | Nincs hozzászólás

Már 1 éve járok munkába ugyanazon útvonalon, ahol lehet az úton közlekedek és leszámítva eddig 1-2 pontot, mindig biztonságosan lehetett bringázni. Nade… A napokban egy korábban 4 sávos útból kreáltak az egyik helyen 2 kanyarodó és 2 külső sávot, a másikon 2 belső és 2 parkolósávot. Ezzel önmagában nem lenne probléma, viszont nézzük meg, mivel is jár ez jelen esetben. 1. A külső sávot eddig előszeretettel használtam, hogy ne akadályozzam az autósokat, ráadásul a sáv maga nagyon rossz állapotban van, tele random elhelyezett csatornákkal, amiket kerülgetni kell. Most ugye nincs már belső sáv, így az autósoknak úgy kell elmenniük mellettem, hogy én közben kerülgetem az akadályokat. Nem izgalmas. 2. Ahol eddig a külsőben tekertem, ott most a belsőben kell, jobb oldalamon parkoló autók, ajtózóna miatt bentebb húzódva közlekedem, mellettem persze ettől ugyanúgy el akarnak menni az autósok vagy éppen buszok, jobb híján centikre. Erről az útról van szó, itt még csak a fele van készen, de látszik, hogy milyen a külső sáv minősége, illetve mennyire összeszűkül a forgalom mostantól. Remek konstrukció lett kérem szépen. Tegnap este ráadásul plusz izgalom volt, mivel az egész úton megszűnt létezni a közvilágítás. Ilyenkor persze a kis lámpám csodákra nem képes, szóval maradt a...

Bringa upgrade

Írta: - 2014 június 25, Kategória: Bringás, Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

1 éves múlt a bringa és mivel napi szinten elég sokat használtam, gondoltam ideje belefektetni egy kis pénzt és ami szükséges vagy éppen tetszik, azt megveszem hozzá. Elsősorban azokat, amik mindenképpen kellettek. Külső Bár kaptam kollégától korábbam első keréken használt gumit, amit aztán a hátsó kerekemre raktam, azért be kellett látni, hogy a gyári Schwalbe bizony erősen kopott, ezért mindenképpen cserélni kellett, egy általa is perferált márkára, nekem viszont a gyárinál 1-el vékonyabbra, egészen pontosan Continental Contact2 reflex 622/700C (SafetySystem) típusra esett a választásom. Sokkal stabilabb, masszívabb és gördülékenyebb, eddig tetszik, remélem sokáig fogja bírni. Belső Az előző belső vagy éppen a szelep már nem volt százas, naponta kellett fújni, ha pedig már új külső akkor legyen belső is alapon szintén Continental lett a választás Táskák Szerintem minden bringás rémálma hosszútávon vagy akár napi szinten a hátizsák használata. Kényelmetlen, melegíti a hátat, sehogy nem az igazi. Nekem főleg 2 dolog miatt szokott kelleni. Gyorsan elugrok valahova, ide pénztárca, telefon, kulcs szokott velem jönni, de zsebbe nem fér el így csak ezért táska kell. Erre tökéletes megoldás a pici, nyereg alá rögzíthető táska, ami egy BBB BSB-13 CurvePack lett. Munkába viszont szoktam vinni kaját, váltópólót, meg minden ezzel járó frissítő eszközt, ehhez viszont nagyobb táska kellene. Pár embernél láttam Twitteren, hogy nyeregcsőre rögzített táskát használnak, ki is néztem a Topeak egyik megoldását, aminek viszont a rögzítője 15k, maga  táska hozzá meg 25k lett volna + nem tudom hány ezer ft az oldalsó keret, ami megakadályozza a kerékhez érést, így az összeg miatt ezt gyorsan elvetettem. Szerencsére akadt egy másik terméke is, ami nem 20 hanem “csak” 10l, viszont ahogy utánajártam elég jónak írták és nagy előnye, hogy gyorsan rögzíthető, könnyen szállítható. Jövő héten megyünk apummal balaton körül tekerni, amihez viszont jól fog jönni mindkét táska, sikerült is megoldani, hogy elférjen egymástól a kettő. 😀 Mivel rálóg a sárvédőre, amit viszont egy fém tart, ami egy csavarral van rögzítve a vázon keresztül így plusz alátámasztást ad, ergo nem mozog annyira és stabilabb. Maszek mi? 🙂 A táska maga nagyon jó minőségű, szerintem elég nagy, könnyen pakolható, nekem nagyon bevált. Ennyi volt a kötelező, a többit csak design, kényelem és praktikusság miatt, felsorolás szinten íme: Elite Iceberg 2H Kulacs (mondjuk nem hülyeség a hőtartó kulacs) Sigma BC 16.12 Vezetékes computer (igen, vezetékes, ami enélküli az nagyon drága és sokak szerint pontatlan) BBB-15 Loud & Clear Deluxe Csengő (gyalogosok imádják :-D) KLS Foam Lock-On Bilincses MTB markolat (korábban is ez volt, ez némileg masszívabb és ergonómikus) KLS Steron LockOn Kormányszarv (levezetésnél kényelmesebb ezen támaszkodni + passzol a fentebb írt markolathoz) KLS Squad Kulacstartó (ez csak a lime miatt 🙂 ) KLS Stinger 10 Zsebszerszám (ez azért jó ha van, meg persze lime szín :P)    Szóval ilyen kis vérfrissítést kapott a drótszamár, szerintem jó vétel volt minden termék és remélem sokáig kitartanak....

Szárcsa ismét

Írta: - 2014 február 15, Kategória: Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

Tavaly február 14-én első alkalommal voltunk a Szárcsa éttermében és mivel rendkívül pozitív  élményeink voltak, úgy döntöttünk, idén is ide megyünk. A hely ismét szépen fel volt díszítve és kellemes volt a hangulat. Miután mondtam, milyen néven van asztal foglalva, odavezetett az egyik kolléga egy 4 személyeshez. Kiderült, hogy a papíron még plusz 3 fő szerepelt a nevem mellett, nem csak 1. A problémázás helyett azonban a felszolgáló feltételezése az volt, hogy ő hallotta félre a telefonban, de mondtam, hogy mailben történt a foglalás. Visszavezetett az asztalhoz, mondván így akkor kényelmesebb lesz nekünk, foglaljunk helyet. Számomra itt kezdődik a vendéglátás. Megkaptuk a welcome italt, ami pezsgő volt eper sziruppal, megrendeltük az ételeket, illetve 1 üveg vörösbort. A bor (Balla Kadarka 2011) be lett mutatva, a parafadugót előttünk húzták ki, meg lehetett illatolni, kóstolni, a hőmérséklete ideális volt. Mona: Grillezett gomolyasajt salátabokrétával és bazsalikomos csicsókakrémmel Lassan sült mangalicakaraj fehér káposztapürével, házi burgonyafánkkal Epres krémes karamellöntettel, vaníliás túróhabbal Én: Zellerkrémleves petrezselyemhabbal, pácolt fürjtojással Lazacpogása citrusos, tejszínes mártással, vajas spenóttal, burgonyás haséval Epres krémes karamellöntettel, vaníliás túróhabbal Nem ragoznám túl, az ételek fenségesek voltak, egyetlen kivétellel. Mona által rendelt karaj bizony nyers volt. Nehezen lehetett elvágni, középen pedig érezhető, hogy bizony ez sem rendesen párolva, sem rendesen átsütve nem volt. Természetesen a dolgot jeleztük a pincérnek, egy húst meg is hagyott Mona, de nem nézte meg. Elmondta viszont, hogy ez a hús egész éjjel párolódott és csak rosé-ra lett sütve, ezért érezhető, mintha nyers lenne, pedig nem az. Azért lássuk be, ebben a mondatban erős ellentmondás van. Egy hús, amit egész éjjel párolnak, az nem marad ilyen a közepén, ha megkóstolta volna, akkor ő is érzi. Mivel nem szerettem volna, hogy a hangulatot befolyásolja ez az eset, inkább hagytuk a dolgok. Megértem, hogy hajtás volt aznap, hiszen nagyon sokan voltak, de ez egy picit negatív volt most. A másik észrevétel, amire érdemes lenne gondolni, az a bor hőmérsékletének megtartása. Mint írtam, a felszolgáláskor a bor kellemes hőmérsékletű volt, viszont 30-40 perc elteltével felmelegedett. Ezen esetleg lehetne változtatni a jövőben. Tavaly az este végén (illetve a vacsorát hirdető leírásban is) szerepelt egy kis ajándék, amit ahogy láttuk a többi asztalnál ülők fizetéskor meg is kaptak, itt most valami miatt kimaradt ez az apró figyelmesség. Ettől függetlenül remek este volt, egészen biztosak vagyunk abban, hogy jövőre ismét visszatérünk ide. A tapasztalataimat elküldöm az étteremnek mailben, bízom benne, hogy valamilyen formában tudom segíteni Székesfehérvár egyik méltán elismert éttermének sikeres műküdését. Amennyiben lesz valami visszajelzés részükről, kap majd egy frissítést a post. Update! Meg is érkezett a válasz. Bár én észrevételként jegyeztem meg az említett dolgokat, ők reklamációnak értékelték a tárgyban, de megköszönték a véleményem, elnézést kértek az apró kellemetlenségért, az illetékes kollégákkal is beszéltek és felajánlották, hogy ha legközelebb megyünk, vendégük leszünk a desszertre. Abszolút korrekt hozzáállás, bár számomra ezek nem voltak olyan súlyos problémák, nem is vártam semmit kárpótlásul. Az ilyen és ehhez hasonló helyeknek van jövőjük kérem szépen, csak így tovább!...

Villány vol. 2

Írta: - 2013 november 2, Kategória: Gastro, Képek, Személyes, Vélemény, Videók, Wellness | Nincs hozzászólás

Villány te drága…   2 évvel ezelőtt voltunk ott, az első közös üdülésünk alkalmával, valószínűleg részben emiatt is maradt meg ennyire a hely, de persze a nyugalom, a finom ételek és borok is szerepet játszottak. Mikor eljöttünk onnan tudtam, hogy ide bizony még vissza fogok térni. Számtalan wellness és üdülés áll mögöttünk, de még mindig az első a villányi. Tekintve, hogy 2 évesek vagyunk, illetve lassan születésnapom is lesz, gondoltam tökéletes alkalom lesz arra, hogy ismét leugorjunk Villányba, ezúttal egy kicsit hosszabb időre. A szállás természetesen ismét a mester borász, Gere Attila borhotelben lesz. Legutóbb mindössze 2 éjszakát töltöttünk itt, a nyári balatonfüredi üdülés azonban bebizonyította, hogy ennél szükséges több, hogy igazán ki tudjuk pihenni magunkat és otthonosan mozogjunk mindenfele. Alig várom már, hogy ismét különleges falatokat együnk, a vidék legkiválóbb boraival kísérve! 🙂 Ezúttal a következőket fogja tartalmazni az általam választott csomag: 3 éj szállás kétágyas szobában házias büfé reggelivel; 1 ajándék éjszaka; Üdvözlő ital; Félpanziós ellátás: 3 alkalommal romantikus, gyertyafényes 3-fogásos borvacsora a szálloda boréttermében; 1-alkalommal könnyed snack ebéd a wellness bárban Pincelátogatás, a szálloda tradícionális borospincéjének megtekintése szakértő vezetéssel; 5-tételes felfedező borkóstoló a GERE Pincészet boraiból 1 alkalommal frissítő páros borfürdő; 1-alkalommal 1,5-órás CROCUS Spa (pezsgőfürdővel és szaunával) privát fürdő használat és egy palack GERE habzóborral; Délutáni frissítő koktél a wellness bárban; Wellness & Spa korlátlan használata (úszómedence, hidromasszázs élménymedence, pihenő medence, finn szauna, infra szauna, gőzfürdő, jégkút, élményzuhanyok);   Erre a borfürdőre rettentő módon kíváncsi vagyok. 😀 Tervben van bringázás is a környéken, meglátjuk mennyire lesz hozzánk kedves az idő, legrosszabb esetben marad a vonat vagy a buszozás. Szeretnék ellátogatni Villánykövesd és Palkonya háza tájára is, lesz rá időnk bőven. Rossz idő esetére pedig ott a wellness, ami csodálatosan szép, meghitt és pihentető frissítést nyújt. 🙂 Én már alig...

Indul(t) a Bakterház

Írta: - 2013 szeptember 21, Kategória: Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

Tegnap este volt szerencsénk premier előtt megtekinteni itt Székesfehérváron az Indul a Bakterház komédiát, Bereményi Géza átdolgozásában. Én alapvetően a filmeket szeretem, de ettől függetlenül maga a színházi érzés mindig is vonzott, hiszen a mindennapokkal ellentétben lassú, megfontolt és közvetlenebb hangulatot áraszt. (Ezt én írtam?) Munka után csinosba vágtuk magunkat és betámadtuk a színházat. Amint beléptünk, már érezhető volt a lassabb, nyugodtabb hangulat. Ez kellene nekem minden áldott nap és 100 évig élnék. Most jártam először ebben a színházban és nagyon megfogtak a közel 150 éves színházi plakátok, aki ismer tudja, mennyire szeretem az ilyen dolgokat. No de akkor az előadásról…röviden? Fantasztikus volt! Magát a filmet összesen egyszer láttam, de ezek után megint meg fogjuk nézni mindenképpen. Pörgős, szórakoztató, remekül rendezett játékot láttunk. Nagyon tetszett, ahogy megtalálták a színészek a köztes állapotot, a túljátszott szerep és a valóság jellemző szituációi között. Például ki ne viccelt volna azzal, hogy a sokmindent megélt emberek, mindenre annyira emlékeznek, hogy még az akkor történt Mari néni ruhájának szakadását is emlegetik? 🙂 Ami pedig a színház és a filmek viszonyát illeti azt kell mondjam, ez jobb volt. Miért? Egyszerű…itt nincsenek vágások, nincsen több próbálkozás, “show must go on” és kész. Ez eredményezi, hogy életszerűbb, természetesebb és jobban átérezhető. Nekem nagyon tetszett az előadás, bátran ajánlom mindenkinek, aki teheti, nézze meg, nem fog unatkozni....

Egy kellemes nap

Írta: - 2013 szeptember 17, Kategória: Gastro, Képek, Személyes, Vélemény, Videók | Nincs hozzászólás

Nincs is annál jobb, mikor egy hétvége úgy telik el, hogy végig jó programok vannak és az sem tud levonni az értékéből, hogy éppen meg vagyok fázva emiatt. 🙂 Múlt szombaton első körben azért mentünk Pestre, mert kedvenc olasz Dj-m, Giuseppe Ottaviani tiszteletét tette a Sound of Cream-en. Viszont már elég régóta vágytam minőségi hamburgerre, így gondoltam összehozhatnánk valami jó kis kajálást is. A választás végül a Sunny Diner-re esett, ami egy retro étterem, 70-es évek amerikai stílusában, a burgereik pedig híresek. Szerencsére a Déli pályaudvarról egyetlen villamossal megközelíthető, hiába is van kinn a város szélén. A hangulat már kívülről is tetszetős, egy benzinkút mellett van. Belépve gyakorlatilag a Ponyvaregény hangulata köszönt vissza. Retro zene, mindenhol amerikai díszlet (rendszámtáblák, route 66, rock & roll miegymás), a felszolgáló benzinkutas öltözetben. Szerintem már itt meg voltunk véve. 🙂 Rendeltünk burgert, természetesen vanilla coke kíséretében, az adag elég masszív volt. A burger pedig…felejtsétek el a mekit. 🙂 Itt minden friss, helyben készül, emiatt kell várni 10-15 percet is akár, de mindenképpen megéri. Meglehetősen éhesen érkeztünk, de a tervezett milk shake sajnos kimaradt, mert nem fért belénk. Az árakat tekintve nem sokkal magasabb, mint bármelyik gyorsétterem, adagban viszont mindenképpen több és persze finomabb. Aki szereti ezt a stílust és enne egy jót, mindenképpen keresse fel ezt a helyet! Kajálást követően megejtettünk egy gyors (?) vásárlást a Westendben, majd elmentünk átmeneti szálláshelyünkre, gyorsan elkészültünk és belevetettük magunkat az éjszakába. Sajnos mivel a MÁV kicsit megtolta az utunk hosszát, így az ismerősökkel történő közös alapozás elmaradt, szerencsére viszont találtunk egy remek borozót pont a szórakozóhely mellett. A jó borokat szeretem, a kellemes hangulatot szintén, az EdVino mindkettőben remekelt. A Leányzó továbbá  frissen sült csirkemellett diós kenyérrel és salátával vacsorázott. Én persze eközben fogyasztottam a borom. 🙂 Az este fénypontja mindenképpen a party volt, szokásos jó társaság, fantasztikus hangulat és persze a kedvenc trance zenék. Andy Moor-t még nem hallottam élőben, de meg kellett állapítanom, hogy parádés a csávó! 🙂 Aztán jött Ottaviani…live…a legtöbb zenét hangszeren kísérte, áh…nem lehet elmondani, mennyire jó szett volt. A lábunkat nem nagyon éreztük már a végére, de megérte! 🙂 A szett végén elindultunk kifele és szerencsére a backstage mögött megláttam Ottaviani-t, akivel nem hagytam ki a közös képet sem! 🙂 Méltó befejezése volt ez az élmény, egy kellemesen tökéletes napnak....

Kelly’s story

Írta: - 2013 június 10, Kategória: Bringás, Fail, Személyes, Vélemény | 4 hozzászólás

Mióta az IBM-nél dolgozom szerettem volna egy bringát, amivel munkába tudok járni, ezzel is időt nyerni, valamint testmozgást sem nélkülözni. Néhány hónapja erősen elkezdtem nézegetni a lehetőségeket, ismerősök véleménye és javaslata alapján. Kaptam egy info-t, hogy a Fehérvári … boltban 20% kedvezmény lesz bizonyos kerékpár márkára. (Direkt nem írtam ki a nevét, mivel kinézem belőlük, hogy ha meglátják, még szarabbul végzik majd a munkájukat.) Emiatt esett a választásom a Kelly”s Evox 2013 típusra. El is mentem tekerni egyet vele, imádtam, tökéletes volt. Amint a kedvezmény elkezdődött, a nyitás után 5 perccel ott is voltam. Mint kiderült, elkéstem, sajnos az egyetlen raktáron lévő 21″-es méretű Evox-ot már előttem megvették (mindössze pár perccel), de megnéztem a kiállított 19″-es méretet és rendben volt. El is hoztam, sok-sok kiegészítővel, öröm boldogság volt. Egy ideig. Sajnos elég hamar elkezdett a fék ropogni-recsergni. Visszavittem, amire azt a választ kaptam, hogy minden rendben, csak be kell kopnia…én, mivel nem értettem annyira a dolgokhoz, jópár embernek mutattam mi a helyzet és mindenki azon a véleményen volt, hogy ez bizony nem normális…nem is untatnálak titeket, ezt még legalább 3 alkalommal eljászották, majd miután nem hagytam annyiban bevizsgálták. Véleményük szerint a fékbetétek voltak gyári hibásak. “Javították”, majd elhoztam. Az egész működött is pár percig…majd megint előjött a hang, rázkódás kíséretében…ismét vissza kellett vinnem legalább 2 alkalommal, illetve éppen 1 hónapos volt, jöhetett a kötelező átnézés. Megnézték, szétszedték…közölték, hogy nem “látnak” hibát, ez van, max. cserélni lehetne, de az nem garanciális…na itt majdnem felgyújtottam az egész boltot…azért gyorsan kipróbáltam, úgy tűnt pár percig, minden rendben, majd megint előjött az előbb említett hang, rázkódás, valamint egyre gyengülő fék kíséretében… Ismét visszavittem, a még csak 1,5 hónapos bringát. Ezúttal már kissé agresszív voltam, tájékoztattam a garanciális jogszabályokról (mert fingja nem volt az említett embernek ezekről, illetve szarba se vette a garanciapapírt, szerinte az nem mérvadó). Pár nap múlva jött a telefon, hogy a gyártó által elismert hibáról van szó…hát jót nevettem magamban, hogy ezért kellett eddig elzavarni, de sebaj, legalább elismerték. A telefonban kérdeztem, hogy mivel tárcsát cserélnek, ugye az elsőt is cserélik? Erre a válasz az volt, hogy azt nem, mivel arra nem volt panaszom. Jelzem furcsán fog kinézni a bringa, eltérő tárcsákkal…nem baj, a lényeg, hogy jó legyen a fék. Ezután persze azonnal hívtam a Kelly’s magyarországi képviseletét, ahol elmondtam a történteket, szóltam, hogy a bringa eléggé szarul festene 2 különböző tárcsával stb. A problémám megértették, azt mondták, küldenek 2 tárcsát. (Megjegyzem, itthon összesen 2 ilyen problémáról tudtak, lehet lottóznom kellett volna.) 1 hétre rá jött a telefon ismét, hogy küldte a gyártó a 2 tárcsát, ráadásul 2 fékbetéttel. Másnap bevittem a bringát, meg is kapta a cserét, de körönként 1x hozzáért a fékbetéthez a tárcsa…jeleztem. Elsőre nem hallotta a kolléga, aztán állítottak rajta. Persze semmi változás. Megkaptam, hogy majd bekopik…nem voltam kitűnő fizikából, de ha egy vertikális mozgásnál valami horizontálisan tér ki, az szerintem nem normális…szerintük az… Másnap a team leader segített belőni a féket, azóta jobban működik, de még picit állítani kell rakta. A lényeg, hogy szomorú, itthon mit meg nem engednek maguknak az ilyen boltok, addig jók vagyunk, míg el kell adni, aztán szarnak ránk. Mindössze azt a néhány kollégát sajnálom, akik nem tehetnek arról, hogy a főnök ilyen hozzáállást vár el, mert rajtuk látszik, hogy tényleg szarul érzik magukat. Ez van most, a féket majd beállítom én rendesen, legközelebb akkor viszem vissza a bringát, ha tényleg komoly gondja van, mert ezeknek az egyértelmű hiba csak bekopás kérdése. Egyébként joggal merült fel pár emberben és bennem is a kérdés, hogy ezért kellett-e ilyen drága bringát vennem…? Nem a drágábbra mentem, a minőségre. Az összes alkatrészről elolvastam mindenféle tapasztalatot és azokkal nem szabadott volna gondnak lenni. Kifogtam egy hibás alkatrészt, amit kb. az első pár napban cserélni lehetett volna, ha egyből a gyártót hívják és nem elhajtanak. A team leader szintén Kelly’s tulajdonos, netről rendelte és semmi baja nincs vele 1 éve…ennyit erről. Bízom benne, hogy mostantól minden rendben lesz....

Ügyfélkiszolgálás a mindennapokban

Írta: - 2013 június 7, Kategória: Személyes, Vélemény | Nincs hozzászólás

Az alábbi bejegyzés Csigger virtuális tollából íródott egy nagyon is fontos és mindennapi témához kapcsolódóan, mely – ahogy a bevezetésében is olvasható – nem csupán saját problémámhoz köthető, az ember életében ugyanis egyre többször bukkan fel az ügyfélkiszolgálás mikéntje és legtöbbször nem éppen pozitív vetületben (persze szerencsére mindig akad kivétel). Olvassátok figyelemmel! 🙂 Üdv minden kedves olvasónak! Mivel, hogy én nem tartok magamnak fent személyes blogot, maximum a többek által már ismert mikroblogon, azaz a Twitteren vagyok jelen, Ace barátom blogján olvashatjátok következő gondolataimat, azaz amolyan vendég blogger post fog most következni. Azért éppen erre a blogra esett a választásom, mert tudom, hogy István barátom folyamatosan abba a problémába illetve témába ütközik, amit e pár sor keretein belül most boncolgatni fogok, és postjai jelentős hányada is e témakörben íródnak. Logisztikai mérnök lévén engem sokat foglalkoztatnak a customer service, Customer Relationship Management (CRM) területtel kapcsolatos dolgok, magyarul talán közérthetően az ügyfélszolgálat, ügyfélkiszolgálással kapcsolatos folyamatok. Azzal mindenki tisztában van – vagy legalábbis tisztában kellene lennie – hogy minden vállalkozás a tőkével rendelkező vevőiből él, és ezért a legfontosabb egy üzletvezető számára, hogy az ügyfél igényeit, kívánságait lesse (még ha az néha hajmeresztő is tud lenni) lépten, nyomon, máskülönben rövid időn belül lehúzhatja a redőnyt. Tehát az egész kiszolgálási folyamatot, vagy ahogyan mi logisztikusok hívjuk, ellátási láncot (Supply Chain) a vevői igény indukálja. A hazai viszonyokat azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom ezen a területen. Amit a mai nagy magyarnak nevezett, vagy legalábbis annak tűnő, de jelentős külföldi érdekeltséggel rendelkező nagyvállalatok (bankok, telefontársaságok, élelmiszerláncok, energiaszolgáltatók) velünk, magyarokkal megtesznek az egyáltalán nem nevezhető ügyfélbarát magatartásnak, pedig ha ezt saját országukban csinálnák! Gondolom, sokakban emlékezetes pillanatok merülnek fel, amikor azt mondom, hogy a hűségidő lejártához közeledve érdemes a szolgáltatóinkat felkeresni, egy-egy jobb ajánlat érdekében, különben az 1-2 éve még igen kedvezményesnek tűnő havidíjaink, ha nem hosszabbítunk szerződést, akár sokszorosára is emelkedhetnek egyik hónapról a másikra. És sajnos igen, nekünk kell ezekre figyelni, mert ők természetesen így sokkal jobban járnak, ha a vaskosabb összeget kiszámlázhatják, egy percig sem gondolkodnak, hogy ne ezt tegyék. De úgy vannak vele, hogy mindezt megtehetik, ha esetleg kapnak egy „nagyobb” bíráságot azzal is kiegyeznek, mert az, a befolyt összegekhez képest nekik aprópénz, a sok birka előfizető meg úgyse tud sok mindent csinálni, mert a másik szolgáltató, akihez meg átmehetne, kb. ugyanazt csinálja pepitában. Ennyit a multikról. A kis és középvállalkozások tekintetében igen vegyes a kép, személy szerint volt már itthon nagyon pozitív tapasztalatom is, de persze sok a lehúzós, komoly kedvezménnyel kecsegtető csaló is, ezeket ugyan igyekszik az ember elkerülni, de azért bele lehet futni érdekes szituációkba. Aztán van olyan eset is mikor tényleg minden nagyon kedvezményes, a vásárlással minden rendben van, de a garanciális ügyintézés egy rémálom. Ezeket még igen hosszasan lehetne elemezgetni, de ezekbe jelen írásom keretei között nem mennék bele. Ami miatt azonban mégis billentyűzetet ragadtam az a múlt hétvégi események halmaza volt. Kezdeném rögtön a negatív történettel, ami nem közvetlenül velem, hanem barátnőmmel esett meg. Tanítónő és osztályfőnök lévén a szokásos év végi osztálykirándulásukra készülnek 32 fős létszámú osztályával, amihez hetekkel ezelőtt a szabadidőszervezőjük lefoglalt nekik egy buszt. Aztán jött a telefon, hogy a kedves személyszállításért felelős cég szervező kolléganője volt olyan rendes, és mivel a foglalást nem rögzítette mikor először szó volt a buszfoglalásról, ezért kiadta másoknak. Felülemelkedve a hirtelen káoszon úgy tűnt sikerül egy másik „buszost” találni a kirándulásra. Barátnőm fel is hívta, lebeszélték a dolgot, megkérte a vállalkozó, hogy küldje el neki e-mailben a részleteket, vissza fog írni pénteken, és minden rendben lesz. Minden információ el is ment mailben, de csak nem érkezett vissza válasz. Ezután szombat délelőtt párom gondolt egyet és tárcsázta a számot, amelyen emberünk ugyan felvette a telefont, de mivel Ausztriában tartózkodott gyorsan csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja, de még sincsen péntekre busza. Indult az újabb őrület, végigtelefonáltunk vagy 10 társaságot, de ilyenkor már szinte esélytelen szabad buszt találni. Végül egy anyuka megmentette a helyzetet és egy ismerősénél még talált szabad kapacitást. A busz téma megoldva. Itt azonban még volt egy kis fordulat, mivel hétfőn párom kapott egy mailt, amiben a szombati buszos barátunk megírta, hogy mégiscsak lenne busz péntekre, majd egy telefonnal délután gondolta gyorsan meg is erősíti a dolgot, felhívta barátnőmet, aki természetesen finoman kioktatta, hogy talán 32 első osztályos gyerekkel ilyet nem kellene játszani, és köszöni szépen, de már más úton megoldották a problémát. Szóval ennyit a magyar vállalkozókról is, rosszabbak talán, mint a nagyobbak. Persze ismerve a hazai vállalkozási, szervezési és adózási viszonyokat nem is csodálom, hogy a kisvállalkozóknak nehéz az élete, na de akkor is… Az aznap szerencsére (ami miatt kimondottan írom ezt a bejegyzést) igen kettős volt ügyfélkiszolgálás terén. Történt ugyanis, hogy nagyjából 1,5 hónappal ezelőtt lecseréltem a telefonom, és az új eszközhöz természetesen az eBayről rögtön rendeltem 2 darab tokot, egyet fekete, egyet pedig fehér színben. Minden rendben volt, rekordidő alatt meg is érkeztek a tokok, és vígan kezdtem felváltva használni őket. A fehérrel semmi gond nem volt, de a feketénél kezdtem érezni, hogy picit mozog a telefon benne, ennek nyomán a tok két felső része aztán be is repedt, majd lepattant. Ugyan az eladó által megjelölt 14 napos garancia már lejárt, de gondoltam írok neki, hogy figyeljen a fekete szériás tokokra, ilyen probléma esetleg más vásárlónál is előfordulhat, ha szeretné, küldök neki pár képet az esetről. Jött is a válasz pár percen belül sűrű bocsánatkérés közepette, hogy nagyon rendes volt tőlem, hogy küldtem levelet, várja a képeket, és ha ő is...