Twitter

Kizárva

Írta: - 2010 augusztus 10, Kategória: Fail, Fun, Személyes | 2 hozzászólás

Share On GoogleShare On FacebookShare On Twitter

Az elején szeretném leszögezni, hogy nem vicces…

Történt ugyanis, hogy gondoltam mire hazaér Lily, szépen rendet rakok. A procedurát végül szemétkivitellel kezdtem és fejeztem is be. Abban a pillanatban ugyanis ahogy a szemetet a ledobóba helyeztem, hatalmas csattanást hallottam. Na mi volt az? Hát persze, hogy az ajtó…amit kívülről nem lehet kinyitni, kulcs a zárban, rajtam mindössze 1 egész rövidnadrág, amit azelőtt vettem fel, hogy kiléptem az ajtón, hátha valakivel összefutnék abban a 10mp-ben. Hát nem jött senki, de legalább sikeresen kizártam magam.

Mondtam, hogy nem vicces…

Néhány perc után realizáltam, hogy itt bizony nem fog segíteni az Uri Geller által tanított „múkoggy” varázsige. Bekopogtam hát a szembe levő szomszédhoz. Rövid ijedtség után végülis nem vágta rám az ajtót a szimpatikus hölgy, sőt, be is engedett. Felhívtam Lilyt, hogy mi a stájsz, mire közli, hogy ez az egy kulcs van, de mivel amúgyis a zárban maradt, sokra nem mennénk vele, ha lenne. Egyébként egy irodarész volt ahova leültem, éppen dolgozott a hölgy, ahova rövid idő múlva valaki jött is, mondta is neki a hölgy, hogy ne lepődjön meg, hogy egy félcsupasz emberke ül a szobában. Azért jót mosolygott…

Mondom egy vékony kezű emberke is jó lenne, aki a levélbedobón benyúlna és kinyitná az ajtót. Kis idő múlva hazajött a lánya, aki 12 éves, na mondom jessz, de persze nem fért át a keze. Nem volt mit tenni, ide szakember kell. Kaptam 38-as női papucsot (mert természetesen mezítláb voltam), valamint egy bugyikék pólót, piros szívecskével. Gondolom senkit nem lep meg ha azt mondom, nem a méretem volt az se…így indultam útnak, páran összesúgtak mögöttem, szerencsére csak a házsor végéig kellett eljutni. Elmeséltem, hogy mi a stájsz, adott egy számot meg egy tippet, hogy valamivel be kellene nyúlni és lenyomni a kilincset.

Ezzel az információal elindultam vissza, leszereltem a levélbedobót, szóltam a leányzónak, hogy kerítsen valamit, amivel a tervet kivitelezni lehet. Szerzett egy széthajtható vonalzót, amivel benyúlt és le tudta nyomni a kilincset.

Híró lett a szememben.

Én meg nem lettem szegény.

2 hozzászólás

  1. csigger

    2010. augusztus 10.

    hát ez hattttalmas story! egy képet legalább vártam volna, ahogy állsz abban a papucsban a cuki kis polóval! 😀

    VálaszVálasz
  2. helian

    2010. augusztus 19.

    😉 ………..szerencsére nem örökre…………

    VálaszVálasz

Szólj hozzá!