Tegnap este összeverődött a lánybanda itt Nagykanizsán (de rossz nekem jajjj…). Töményet nem volt kedvem inni, valami finom borra vágytam. Mikor megérkeztünk, első körben sima étlap-itallap kombinációt kaptunk, amin csak a ház bora volt, egyéb bor igénye esetén borlapot kellett kérni. Nem volt egyszerű hozzájutni.
Bor igénylése, első felvonás
A lányok megrendelték az italukat, én jeleztem, hogy borlapot kérnék. Itt megpróbált humorizálni a pincér, hogy az nem fogyasztható…reakciónk, valami ilyesmi volt:
Cirip cirip…
Bor igénylése, második felvonás
Eltert 5 perc, a pincér sehol a borlappal. Kis idő múlva megjelenik egy másik can I help you, akinek ismét jelzem, hogy borlapot kérnék. Elszalad és jön is vissza, kezében a bo…na neeem…pálinka lappal.
Bor igénylése, harmadik felvonás
Ezúttal az első pincér tér vissza, hogy sikerült-e bort választani. Kissé irónikusan tájékoztattam, hogy nagyon kerestem, a megfelelőt, de nem találtam a pálinkák között. Elnézést kér és arra hivatkozik, hogy újonc volt aki hozta ezt nekem. Itt azért erősen megkérdőjelezem az alkalmasságát annak, aki olvasni sem tud.
A lényeg, hogy kinéztem a megfelelőt, Bock portugieser, Villány óta imádom ezt a fajta bort.
Bor igénylése, negyedik felvonás
Beszélgetünk tovább, meglátom a pincért, fejemben már győzelmi zene, de üres a keze…már ő is úgy kezdi a dolgot, hogy számára is kényelmetlen, de válasszak másik bort, mert ez bizony nincsen. Felajánlott egy másik vörösbort, ami tuti van, de mondanom sem kell, hogy életemben nem hallottam arról és az ára is a ház bora alatt volt.
Itt már mindenki röhögött.
Nem ment sehova, megvárta míg választok ismét, ezúttal fehér bort.
Bor igénylése, ötödik felvonás
Alig hittük el, de végül megérkezett a borunk, azonban sikerült itt feltenni a pontot az i-re a pincérnek. Jelezte ugyanis, hogy az előbb rendelt borból mégis van, csak el volt rejtve valahova, ha gondoljuk, hoz abból… 😀
Megköszöntük a segítségét és elfogyasztottuk a bort.
Természetesen a borlapot elvitte, így azt újból kértem, ezúttal egy felszolgáló kisasszonytól. Őt akkor láttuk először és utoljára, mivel elfelejtette nekünk odahozni, így mi mentünk érte.
Kiváncsi voltam, tényleg van-e az elsőként kért borból, így azt kértem. Meglepő, de tényleg létezett!
Lényeg a lényeg, hogy emberek vagyunk, hibázunk, de azért ez, amit produkáltak eléggé vicces lett.
A társaság jó, a borok finomak, az este kellemes volt.
Amint a képen látszik, a vörösborhoz már csak pezsgős pohár dukált, de itt már olyan állapotban voltunk, hogy a legkevésbé sem érdekelt. 🙂
Természetesen semmilyen borravalót (értjük ugye?) nem kaptak a pincérek.
You must be logged in to post a comment.