Az általam annyira imádott levesben párolt karaj elkészítését tovább fokozva készült a szombati estebéd, amit eredetileg a lány készített volna el, de valahogy úgy alakult, hogy én főztem mégis. 🙂
Az ízesítés, azaz a páclé kétféle levesből állt össze. Első körben volt a szokásos tyúkhúsleves, másrészt a héten készített gombás-húsleves megmaradt része. Utóbbi fűszeresebb, míg az első zöldségesebb ízű volt, a kettő együtt pedig tökéletesen harmonizált (móka is lett volna ha nem), így a húst semmilyen fűszerrel nem kellett megszórni, elég volt ebben a lében áztatni egy éjszakán át.
/Itt jegyezném meg, hogy a bárddal továbbra sem tudok megfelelően bánni, a héten ráadásul már sikeresen kivágtam egy darabot az ujjamból a biztonság érdekében alkotott krumplipucoló segítségével, így a karaj felszabdalását a lány részben csukott szemmel nézte./
Az étel elkészítése innentől kezdve pofonegyszerű volt. A 4 szelet karajt felöntöttem a páclével és elkezdtem főzni-párolni, illetve meglocsoltam némi fehérborral (az ételt is). Mivel a leve kicsit több volt, így egy részét a krumplihoz öntöttem, ami köretként főtt, így ezt is elég volt a végén némi flekkennel megszórni, az alap ízét megadta a ráöntött páclé.
Amikor már elfőtte a hús alatt a levét, kicsit még sütöttem, aztán a krumpli mellé pakoltam némi saláta kíséretében és meg is volt a finom étel a szombati estére. 🙂
You must be logged in to post a comment.