Twitter

Digital Madness

Írta: - 2011 november 22, Kategória: Képek, Személyes, Vélemény, Videók, Zene | Nincs hozzászólás

Share On GoogleShare On FacebookShare On Twitter

Nos megvolt ez is…mit is mondhatnék? Életem legnagyobb bulija volt…de vegyük akkor sorba a dolgokat, kiegészítve Maja gondolataival. 🙂

Szerencsére Infynél tudtam aludni, így ráértünk szombaton fél 7-kor felkelni (amúgy a vonatom ment volna ekkor Fehérvárról). A találkozási hely megközelítése előtt még reggeliztünk egy másodikati a mekiben. 10 után nem sokkal már a buszon voltunk és kicsivel 11 előtt sikerült is elindulni, mivel egy igen fontos kolléga Pepe nem volt jelen időben. Ő volt ugyanis a zenefelelős, így nélküle unalmasan telt volna az utazás.

Nem fogom hosszúra ereszteni a dolgot, első körben Brno-ig szólt a trance és egyre jobban hangolódott a csapat az esti partyra.

…tökéletes zenei összeállítást kaptunk. A szlovákokon átbuszoztunk megállás nélkül, azonban a shoppingolás a brnói tescoban kötelező és előre megírt jelenete volt az utazás forgatókönyvének. A cseh élelmiszeripar remekeivel felpakolva elindultunk a célállomás felé. (…) 150-200 km-en keresztül állva bulizott a csapat, pedig kb annyi hely sem volt felesleges, hogy felálljunk. De sok jó ember ugye kis helyen is trallalla, így nem okozott gondot a szűk helyen történő baromkodás. Azt amit műveltünk elképzelni is nehéz, nem hogy leírni. És itt jön a legnagyobb tisztelgés Pepe előtt! Kaptunk egy olyan unikum trance szettet, amit csak nagyon kevesen ismerhetnek, és ami egy igazi esszencia abból a fajta trace-ből, ami a mai palettáról gyakorlatilag hiányzik. A fénykort idézte, és nagyon jó volt visszautazni abba a korba, amikor még nem tucat zenéket hallgattunk. Mindenki nevében köszönöm Pepe!

Igazán remek érzés volt ez. Fantasztikus mixet hallhattunk és sikerült igazán felpörögnie mindenkinek. A pálinkám pedog megkapta a „horzsol” tiszteletet is. 🙂

Sajnos városnézésre nem maradt időnk, 1 hambi fért bele a leszállás utáni időbe, a busz 1km-re parkolt le az Arenától, onnan pólóban kellett visszasétálni a bejárathoz, de nem volt probléma senkinek.

Az O2 Arena hatalmas…kellően jó hangualtban érkeztünk a bejárathoz, ahol láthatóan mindenki be volt már zsongva.

Ki ilyen, ki olyan arcokat vágva várt a bejutásra.

Nem viccelek, a bejutás 2 perc alatt megvolt! Szabályosan bedaráltak minket, aztán ott álltunk és bámultunk, szintén ki így…

…ki úgy…

A feliratot látva a pulzusom az egekbe szökött…

Sokkal durvább volt az érzés, mint az első Sensation alkalmával. Aztán megcéloztuk a lényeget, bal oldalamon Infy, jobb oldalamon pedig Majával, aki a kezemet fogva vezetett be életem első külföldi bulijának helyszínére.

  

Parti szüzek :). Volt belőlük négy is a csapatban. Megígértem, ez az éjszaka nem fog fájni egyiküknek sem.

Infyvel és az egyik parti szűzzel együtt mentem be a dühöngőbe. Már eleve elmondhatatlan az az érzés amit akkor érzek amikor rutinosan megyek be az O2 Arena küzdőterére, de amikor ott sertepertél mellettem Valaki, akinek ez az első, és látom a megilletődöttséget, és azt, hogy akármit gondolt erről a partiról, azt az élőkép és az érzés messze-messze felülmúlja. Na arra valóban nincsenek szavak.

 

…kis idő múlva elkezdődött a warm up. Az elején még csak lassan szállingóztak befele az emberek…

….nagyon hamar nagyon sokan lettünk…

Zseniális szett volt, majd jött az Intro…

Nem kicsit őrült meg a tömeg, de ez talán hallható is a videóban. 🙂

Ettől a ponttól pedig nem volt megállás, tombolás ezerrel…

   

A hangulat leírhatatlan volt…az emberek pedig azért voltak ott, hogy egy jót bulizzunk, együtt.

Egyetlen negatív dolgot sem tudok említeni…

  

2 alkalommal pihentem meg kicsit, ez pedig tökéletes alkalom volt felvenni, hogy mutat fenntről a buli.

Volt egy úgynevezett „Transmix” is, ami hasonló a Sensation Megamix-hez.

A videó elején speciel pont a Sensation 2000-es himnusz szól…5 perctől pedig ott a Breathing…

Volt egy idő a vége fele amikor nagyon fáradtnak éreztem már magam, de aztán jött O’Callaghan…szétszedett minket!!! 2 kedvenc számomat, a Personal Jesus-t és a Big Sky-t mashupolta…uhh…

…de aztán ennek a bulinak is vége lett…

Köszönöm szépen mindenkinek, aki emlékezetessé tette a buli által a 25. születésnapomat.

Külön köszönet Majának, aki összerántotta ezt a kis bandát és segített nekünk kiutazni Prágába.

Erre az estére mindig emlékezni fogok.

Jövőre ugyanitt!

Szólj hozzá!