Twitter

Eger

Írta: - 2010 május 31, Kategória: Képek, Személyes, Videók, Zene | 1 hozzászólás

Share On GoogleShare On FacebookShare On Twitter

Folytatnám akkor a történetem, legutóbb ott hagytam abba, hogy felvettek Egerbe, kommunikáció és médiatudomány szakra.

Az évnyitó után elindultunk megkeresni a kollégiumot, elmentünk pár szép és néhány rozzant épület mellett is, az egyikre még meg is jegyezte apum, hogy lehet az a koli, mert még rácsok is vannak azokon az ablakokon, amik a pincerészben vannak. Később kiderült, hogy tényleg ez a koli…és tippelhettek hol volt az én lakosztályom? Amikor elindult az ottani navigálós ember a lépcsőn lefele, már éreztem a vesztem. Fény nem sok volt, egyetlen helyem szűrődött be némi világosság a folyósó végén lévő rácsos ablakon át. Meglepő módon az ajtóhoz volt kulcs, pedig egy lehellettel bárki beszakíthatta volna, mivel nem volt túl jó állapotban. 5 szekrény pihent a szobában, ebből 2-nek még ajtaja is volt,  a többi valszeg limitált cabrio edition volt. A rácsos ablakok feelingje pedig megfizethetetlennek tűnt.

Szerencsére a szobatársak jó arcok voltak, ráadásul volt ping pong asztal is, így volt mivel elütni az időt (hehe, szó szerint).

2 hónapig élveztem az érsekkerti kollégium vendégszeretetét, utána némi protekcióval sikerült felkerülnöm a leányka úti kollégumba, ami egy frissen felújított, teljesen eu-s objektum volt, szóval megvolt az öröm. 🙂

Az apartman amibe kerültem úgy nézett ki, hogy az ajtón belépbe egy kis konyhaszerűség fogadott, volt 3 szoba, mindegyikben 2 ember (elvileg, az első évben ugyanis az egyikben csak 1 emberke létezett). Természetesen saját fürdő és wc is járt már ezek mellé, nem kellett sorban állni, mint a másik helyen, volt minden szekrénynek ajtaja és volt internet! 😛

Vittem magammal gépet, szóval rögtön megvolt a közös hang a többiekkel, szobatársam volt, aki hamar feladta, ekkor ugyanis még bejárt órákra, rendezett, néha stréber életet élt, de ez rövidesen megváltozott. 😀

Azt azért meg kell említenem, hogy egy hangyányit beráktam a sulira, ugyanis aranyos módon kibasztak velem. A kollégiumot úgy kellett fizetni, hogy az első 2 hónapot egyben, ami a neptunon jelent meg. Miután átköltöztem, tudtam, hogy lassan esedékes fizetni, de nekem a régi koli díja volt fenn a neptunon. Mondták várjak, addig is utaljak át annyival többet, amennyibe az kerül. Ez volt csütörtökön. Átutalás megtörtént, majd csütörtök este felkerül a neptunra, hogy befizetési határidő másnap péntek (!). Hát az összeg majdnem átért addig…a következő héten szerdán volt ott a pénz! Addig vajon hol járt? Rögtön le is cuppantották az összeget, mondom legalább ez is megvolt. 1 hét múlva viszont szerelmes levelet küldött a suli. Pénzbüntit kaptam, mert késve fizettem be a kolit. Felkerestük a dékánt, hogy ugyan már hát ez így nem szép dolog. A telefonálás kb. annyit ért, mint szarnak a pofon, még az is elhangzott, hogy ha nem tudom határidőre teljesíteni a dolgokat, pakolhatok és mehetek haza…korrekt nem?

Elég sok érdekes húzása volt a sulinak, egyik nyáron például megjelent 40k-s büntetés, amiről szintén hosszas utánajárás után lehetett kideríteni, hogy teljesen alaptalan.

No, de vissza a vidámabb dolgokhoz.

Már a középsulis időkben is játszottam online pókert, később élőben is a haverokkal, ekkor még nem a Texas Hold’em-et, hanem a normált, zseton helyett pedig mogyorókkal toltuk. 🙂 Itt viszont elkezdtük a ma is népszerű változatát játszani, hamarosan vettünk közösen zsetonkészletet is, normális kártyával.

Gyakorlatilag minden nap játszottunk. A szabályokkal még nem voltunk teljesen tisztában, de 1 év után már azt lehet mondani kialakult az is. 😛 Volt kolis napok tavasszal, volt póker, annyira jól toltam, hogy elsőnek estem ki (nem nevet, sír vagy együttérez!). Azt azért hozzá kell tenni, hogy mentsem magam, hogy első leosztásban ász párral, a végén pedig full-al estem ki, szóval jöttek a lapok, de sajna másnak is. 😛

A koliba az utolsó évben került egyébként ping pong asztal is, 1 hónapig játszottunk alap ütőkkel, majd beszereztem egy 10k-s minőségi darabot, ami nem is volt használva utána sokáig, ugyanis eltörték az asztal lábát… 😀

Eger szép város, nagyon jó hely, finomak a borok, jó a környezet. Szerencsére 15 perc alatt gyalog be lehetett érni a suliba, így ha hajnali 10-től volt óra, akkor sem kellett túl korán kelni.

Ekkor szerettem bele a Chill Out zenébe, amire jól lehet tanulni és aludni is, utóbbit eleinte nem tolerálta annyira a szobatársam, de aztán megszokta. 😛 Ez volt az első szám, az első Chill Out albumról, amit leszedtem:

Na de essen pár szó a szakmai dolgokról is. 🙂

Én már a bolognai spagetti rendszer szerint tanulhattam (mint a kétszintű érettséginél, itt is a kisérletezés izgalmaival). Elég sok alapozó tárgyunk volt, néhányat kihagytam volna, de a többségén érezhető volt, hogy később még hasznos lesz. A sulinak van saját tv-je, így volt lehetőség gyakorlásra rendesen, eleinte rádiós adásokat kreáltunk, majd jöhetett a híradózás, magazinozás, valamint az egyéb feladatok. Utóbbihoz tartozott az úgynevezett Írás-kép készítése, aminek célja az volt, hogy egy általunk válaszott vers alapján készítsünk egy kisfilmet. Mivel irodalmi szempontból nem sziporkázok, ezért megkértem egy leányzót, ajánljon valamit, majd ha lenne kedves mondja is fel. Rendes volt, így megtette, sikerült szereplőt is találni, aki elég sokat segített a “story” kialakulásában, felvettük, hazajöttem és összeraktam.

Végül egy 3-mast kaptam rá, kövezzetek meg, de szerintem lehetett volna 4-es is. 😛

Voltunk szakmai kiránduláson Pozsonyban újság szerkesztőségben, rádiónál és tv-nél. Utóbbi helyen pár napot el lehetett volna tölteni.

Szakmai szempontból a mai napig legnagyobb elért eredményt a harmadik év előtti nyáron, a szolnoki cinemart filmfesztiválon értem el 2 kollegina és egy volt osztálytársam közreműködésével. Azért van a dolog ebben a bejegyzésben, mert ez volt az első alkalom, hogy mint egy csapat készítettünk valamit a tanultak és tapasztaltaink alapján. A feladat az volt, hogy adott motívumok alapján, megadott helyszínek bemutatásával, 24 óra alatt elkészíteni egy maximum 4 perces filmet. Az alapötlet a csajoktól származott, utána mindenki beleadott egy kevesett. Délelőtt 9-től ott voltunk, 11 körül kezdtük el felvenni az anyagot, este 8-ra végeztünk.

A végén azért rendesen elfáradtunk már, az ötletelés átment egyfajta pihenésbe.

Az egyik leányzóval másnap 11-ig vágtuk az anyagot felváltva, az utolsó pillanatban sikerült leadni. Címet is kapkodva adtunk. Az esélytelenek nyugalmával mentünk el az eredményhirdetésre. A legjobb 7 filmet vetítették le az egyik szolnoki téren.

Ahogy közeledtünk az első fele egyre jobban szívtuk fel magunkat, ugyanis voltak filmek, amik nem tartották be a szabályokat. Némelyik hosszabb volt, mint 4 perc, volt, hogy motívumok hiányoztak, mi meg majdnem 12 órát vágtuk, hogy 4 perc legyen…a második helyezett bemutatása után a volt osztálytársam poénból hozzátette, hogy akkor már csak elsők lehetünk…majd jött, az első helyezett kihírdetése…

A megbízatás…

Mindketten lestünk (akivel vágtam), hogy na neee, a csapat többi tagja nem értette miért, ugyanis nem is tudták mi a neve a filmnek…de aztán hozzátették, hogy a pArtizánoktól. Ezt az élményt nem lehet elmondani, hatalmas volt! 🙂

Megnyertük…

Fejenként kaptunk 1-1 elektronikai kütyüt, valamint egy 5 fő részére szóló utazást a Tiszafüredi Hotel Balneum luxus lakosztályába. Utóbbival volt kavarás rendesen, erről meg az üdülésről lesz külön post. 🙂

Íme a kisfilm:

A követlező évben is elindultunk a fesztiválon, azonban nem sikerült hozni a korábbi színvonalat. Borzalmas lett a film, nem hivatalosan negyedikek lettünk ugyan, de erősen bukás volt. Remélem idén is lesz filmfesztivál és akkor tudunk bizonyítani.

A főiskolán utolsó évben többnyire magazinműsorokat készítettünk, nekem ez nagyon tetszett, kevésbé volt kötött egy híradós anyaghoz képest. Voltam híradós főszerkesztő is, operatőr stúdióban, szóval ezek abszolút pozitív élmények.

A szigorlatnak hála csúsztam egy fél évet (pedig bolognai rendszerben elvileg nincs is ilyen). Végülis idén januárban sikerült lediplomázni. 🙂

Összességében azt kell, hogy mondjam, hasznos volt ez a szakasz az életemben, bár elviseltem volna több szakmai dolgot is… 😛

1 hozzászólás

  1. helian

    2010. május 31.

    🙂 Részemről a kommentálás már megtörtént! 😉

    VálaszVálasz

Szólj hozzá!