Nincs is annál jobb, mikor egy hétvége úgy telik el, hogy végig jó programok vannak és az sem tud levonni az értékéből, hogy éppen meg vagyok fázva emiatt. 🙂
Múlt szombaton első körben azért mentünk Pestre, mert kedvenc olasz Dj-m, Giuseppe Ottaviani tiszteletét tette a Sound of Cream-en. Viszont már elég régóta vágytam minőségi hamburgerre, így gondoltam összehozhatnánk valami jó kis kajálást is. A választás végül a Sunny Diner-re esett, ami egy retro étterem, 70-es évek amerikai stílusában, a burgereik pedig híresek.
Szerencsére a Déli pályaudvarról egyetlen villamossal megközelíthető, hiába is van kinn a város szélén. A hangulat már kívülről is tetszetős, egy benzinkút mellett van.
Belépve gyakorlatilag a Ponyvaregény hangulata köszönt vissza. Retro zene, mindenhol amerikai díszlet (rendszámtáblák, route 66, rock & roll miegymás), a felszolgáló benzinkutas öltözetben. Szerintem már itt meg voltunk véve. 🙂
Rendeltünk burgert, természetesen vanilla coke kíséretében, az adag elég masszív volt.
A burger pedig…felejtsétek el a mekit. 🙂 Itt minden friss, helyben készül, emiatt kell várni 10-15 percet is akár, de mindenképpen megéri. Meglehetősen éhesen érkeztünk, de a tervezett milk shake sajnos kimaradt, mert nem fért belénk. Az árakat tekintve nem sokkal magasabb, mint bármelyik gyorsétterem, adagban viszont mindenképpen több és persze finomabb. Aki szereti ezt a stílust és enne egy jót, mindenképpen keresse fel ezt a helyet!
Kajálást követően megejtettünk egy gyors (?) vásárlást a Westendben, majd elmentünk átmeneti szálláshelyünkre, gyorsan elkészültünk és belevetettük magunkat az éjszakába. Sajnos mivel a MÁV kicsit megtolta az utunk hosszát, így az ismerősökkel történő közös alapozás elmaradt, szerencsére viszont találtunk egy remek borozót pont a szórakozóhely mellett.
A jó borokat szeretem, a kellemes hangulatot szintén, az EdVino mindkettőben remekelt.
A Leányzó továbbá frissen sült csirkemellett diós kenyérrel és salátával vacsorázott.
Én persze eközben fogyasztottam a borom. 🙂
Az este fénypontja mindenképpen a party volt, szokásos jó társaság, fantasztikus hangulat és persze a kedvenc trance zenék. Andy Moor-t még nem hallottam élőben, de meg kellett állapítanom, hogy parádés a csávó! 🙂
Aztán jött Ottaviani…live…a legtöbb zenét hangszeren kísérte, áh…nem lehet elmondani, mennyire jó szett volt. A lábunkat nem nagyon éreztük már a végére, de megérte! 🙂
A szett végén elindultunk kifele és szerencsére a backstage mögött megláttam Ottaviani-t, akivel nem hagytam ki a közös képet sem! 🙂
Méltó befejezése volt ez az élmény, egy kellemesen tökéletes napnak. 🙂
You must be logged in to post a comment.