Nem valami kellemes a legutóbbi blog post, így időszerű valami vidámabbat kitenni ide ni.
Mivel is kezdjem? Hmm…gyün a nyár…ami persze nem rossz, sőt, de persze aztán hát lehet nem annyira is kellemes. (Igen, ezt direkt írtam így, nem beleköt!)
Egy egészen hosszúra sikerült pihenésen vagyok túl, múlt szerda este óta, 1-2 céges feladatot leszámítva aktív pihenéssel töltöttem a mindennapokat, of course a leányzóval. Szerda este lementem hozzá Kaposvárra és szombatig ott is voltunk. Megjártuk a várost, shoppingoltunk neki szexi szoknyát, beköttettük a szakdolgozatát, sétálgattunk. A szakdolgozathoz hozzátartozik, hogy mikor éppen cipőt vásároltunk és az üzletben felpróbálta, majd boldogan távoztunk, történt egy kis incidens. Szólt, hogy adjam oda a kisebbik szatyrot, amiben a szakdoga van, ami viszont nem volt nálam…a boltban hagyta…volt ám futi futi tempo dzsusztó, némi ijedség, de szerencsére megkerült. 🙂
A szoknya pedig…
Másnap gondoltunk egyet és elindultunk piknikezni a közeli Deseda tó partjára, persze előtte vettünk némi elemózsiát is.
Kicsit sokat kellett sétálni, de végül megtaláltuk az ideális helyet, ahol senki nem zavart minket.
Ettünk, ittunk, pihentünk. 🙂
Késő délutánig maradtunk, én sikeresen lebarnultam, a lányon alig látszódik valami. Íme egy kép, milyen szépek is vagyunk, valamint az is tökéletesen látszik, hogy lassan bokáig ér a hajam.
Lett FFFFFFFFFFFFFFFFFújós kép is! 😛
Szombaton megtámadtuk Pestet, ugyanis ismét Sound of Cream volt, ezúttal John O’ Callaghan volt a külföldi Dj, aki rendesen szétkapott minket…
Vasárnap egy része pihenéssel, a másik utazással telt.
Tegnap a lány nagyon fagyizni szeretett volna, ezért bementünk a városba, keresni valami jó helyet, ahol vannak hatalmas fagyikelyhek. Sikerült is ráakadni egyre, szóval Mona megkapta, amire vágyott. 🙂
Jómagam pedig egy jegeskávét kértem, természetesen fagyival.
A hely nagyon kellemes volt, az időjárás is maradásra bírt minket, így kértünk 1-1 Martinis koktélt is.
Ma viszont ki sem mozdultunk…felkeltünk, reggeliztünk, majd megint visszaaludtunk…régen lustiztunk már úgyis. 🙂
Főzni viszont kellett, mégpedig egy kis zöldséges párizsis sajtos rakott tésztát, némi zsályával.
Ezúton jegyezném meg, hogy teljesen rászoktunk a párolt zöldségre is, mint köret. Egészséges, nem hízlal, mégis laktató és finom!
Na jólvan, ideje befejezni a postolást, kicsit hosszúra sikerült már ígyis.
Végül itt egy remek zene, a nemrég megjelent Dash Berlin albumról, hallgassátok, szerintem nagyon jófféle. 😉
Broken promises die like road kill
They’re on the side of the street
Concrete, casualties of love
Chewed up and spit out
Raised high then dropped down and out
I don’t know what’s left to me
And I’ll collect myself and crawl through the shadows
Reach up my hands to the sky and shout out
I’ll never make the same mistakes again
Cause someone up there holds the key to my heart
And do everything to tear it apart
But never allow myself to let you in
When all I want is for you to see
The side that I don’t show to anyone in fear that they may turn and run
Alone and incomplete
No more tears to cry and no more blood to bleed
I’ll fall forever endlessly
When you should be the ground beneath my feet
The better half of me
When all I want is for you to see
The side that I don’t show to anyone in fear that they may turn and run
Alone and incomplete
No more tears to cry and no more blood to bleed
I’ll fall forever endlessly
When you should be the ground beneath my feet
The better half of me
You must be logged in to post a comment.