Villány 2011

Teljesen meglepő módon tegnap este már nem volt erőm postot írni, így most jött el a beszámoló ideje. 🙂

Csütörtökön délután 2-kor huppantunk be a hotelbe, pont a tervek szerint.

Az ajándék csokira gyorsan rá is vetettem magam. 🙂

A gyors kipakolást követően becéloztuk a wellness részt. Elég szépre sikerült kialakítani és külön szerencse volt, hogy hétköznap mentünk, mert szinte mindig csak ketten voltunk az egész részen.

   

Eközben elfogyasztottuk a welcome drink-et is, én fehérbort, a leányzó pedig teát.

Nagyjából este negyed 7-ig áztattuk magunkat a különböző medencékben és gyönyörködtünk a színekben, amik megvilágították a helyet.

 A vacsoránkat 7 órára kértük, így aztán csinosba vágtuk magunkat.

Gyertyafényes, 3 fogásos vacsoránkat a helyben sütött szezámmagos, meg még nem tudom milyen cuccokkal megpakolt friss kenyérrel és a hozzá adott szőlőolajjal, illetve margarinnal alapoztuk meg.

Hát nagyon finom volt, akár egész este elmajszoltuk volna… 😀

Pont mikor befejeztük hozták a libahúsból készült, zöldséggel gazdagon megáldott levesünket. Emellé kaptunk 1 pohár Portuguese vörösbort. A leves Monának annyira nem ízlett, így rám maradt az ő adagjának elpusztítása is (nem okozott különösebb gondot).

Főételként én az alábbit választottam:

Mona pedig:

Miközben vártuk a hamit, akkor készült az alábbi kép, ez az egyik kedvencem:

Hamarosan megérkeztek az ételek:

Én egy rosé bort, Mona pedig valamilyen vöröset kapott mellé.

Mit mondhatnék…én nem is tudtam, hogy ilyen ízek léteznek. 🙂

Az adag nem tűnik nagynak, mégis laktató volt.

Desszertnek én sajttálat kértem, Mona pedig almás izébizét fagyival (nem emlékszem már a pontos nevére, hasonló volt, mint az almás pite, csak mégsem az. Világos nem? 😀 )

Én konkrétan mozdulni nem bírtam a vacsorát követően.

Minden tökéletes volt, egyetlen rossz szavam nem lehet.

Jöhetett az alvás.

Másnap kicsit éhesen, 9 óra körül kikúsztunk reggelizni és megbeszéltük közben a napra tervezett dolgokat. Délre beszéltem meg a borkóstolót a hotel boros pincéjébe. Addig volt még pár óránk, így lementünk a wellness részre úszkálni, pihenni és koktélozni.

11 fele visszamentünk a szobába átöltözni, majd kimentünk kicsit sétálni a hotel park részébe a borkóstoló előtt.

Délben aztán szóltunk, hogy akkor most innánk finomakat, megkértek, hogy fáradjunk le a szivarterembe, onnan lehet eljutni a pincébe is. Egész kis pofás volt az a hely.

Egy fiatal srác volt aki mesélt nekünk a borokról a kóstoló közben. Összesen 5 féle bor volt kikészítve, de bónuszként még 2 hordóból is kaptunk kóstolót, én 1dl-es adagokat, Mona pedig kortyokat. Hát eléggé fejreálltam ezektől. 😀

Délután elindultunk sétálni, gondoltuk megnézzük a kilátót.

  

Mire felértünk már kiment belőlem a bórkóstoló okozta bódulat, mégis sikerült kettéfejelnem a kilátó egyik gerendáját (nem is én lennék). Útközben összeszedtünk egy ebet is.

Kicsit kezdtünk már éhesek lenni, így visszaúton betértünk egy szimpatikusnak vélt étterembe, ahol pótoltam a borhiányomat fincsi forralt borral.

Én itt csak bablevest kértem, míg Mona grillezett csirkemelles salátát, hercegnőburgonyával. Ne nevessetek, tényleg ez a neve és baromi finom! Én nem is hallottam még róla. Lényegében formálva van a krumplipüre kisütve. Ominomi!

Miután ismét degeszre ettük magunkat, a helyről kilépve szemből megszólított egy emberke, hogy nem innék-e egy forralt bort. Ó hát dehogynem! 😀

Aztán megmutatta a speciális, ízesített borait, meg is kóstoltuk mind a 4-et, ezzel 13-ra növelve a napi kóstolt borok számát.

Este 6-tól volt miénk a privát hely, előtte kicsit még csobbantunk, de aztán elfoglaltuk a helyet. Csinos kis rész volt. 🙂

Pezsgős, gyümölcstálas bekészítéssel, saját jacuzzival, szaunával, zuhanyzóval és gyertyákkal mindenhol. 🙂

A kellemesen eltöltött 1,5 óra után visszamentünk a szobába pihizni egy kicsit, majd elmentünk egy, a borkóstóltató srác által ajánlott étterembe, ami közel volt a hotelhez. Közben készült már a hotelünkről is egy kép. 🙂

A hely hangulatos volt, szimpatikus felszolgálóval, nem részletezném, ismét egy jót ettünk.

Mona:

Én:

Kukucs! 🙂

Ilyen „függöny” pedig nekem is kell!

Este nem kellett minket altatni, úgy gondolom aktívan telt a nap.

Mivel hosszú út állt előttünk, nem apróztam el a másnapi reggelit:

Közben a Hölgyről is készült egy aranyos kép. 🙂

Egy rövid időre még lementünk a wellness részre, aztán eljött a távozás ideje.

Elégedetten, boldogan.

Mivel volt még egy kis időnk a vonatig, beugrottunk az előző nap délután meglátogatott helyre, ahol egy húslevest ettem, kávét és forralt bort ittam (teljesen passzolnak), Mona pedig tojásos nokedlit evett sajátával.

Legurultunk az állomásra és új élményekkel gazdagabban vártuk a vonatot.

Így sikerült tehát az első közös utazásunk, ami pont úgy esett, hogy 2 hónaposak voltunk együtt. 🙂

Amiért a címben szerepel a 2011-es megnevezés is, az pedig annak köszönhető, hogy ide még biztosan vissza fogunk térni.

Bónuszként itt egy rövid kis videó is: