Éppen Pest irányába robogok vonattal, esik az eső és korááán vanik.

Tegnap 11-kor mikor visszaértem a koliba ismét 2 adag vacsora fogadott (köszönöm Klári néni). Maci elő és hírek olvasása közben gondoltam elfogyasztom.

Ahogy néztem mit is kaptam úgy éreztem mintha személyre szóló lenne…ha esetleg nem szúrt volna szemet:

Hmm… 🙂

Az idejét sem tudom már mikor ittam utoljára ilyen menő szívószálas cuccot, de arra határozottan emlékszem, hogy a kibontáshoz elég volt magát a szívószálat használni és ki lehetett szúrni a csomagolást majd voilá, lehetett importálni a löttyöt. Nade…hát eu van meg 21. század, így a rutinos mozdulatommal mindössze annyit sikerült elérni, hogy 765 fokban megtörtem a közvetítő egységül szolgáló szívószálat…merthogy van ilyen leszakítandó vacak a csomagoláson…höh…

…nem ment mindenesetre könnyen az ivás ezzel, de sikerült… 🙂

Joggal merül fel a kérdés, hogy ma már tudtam, hogy hogyan is kell kibontani, miért nem használtam a másikat? Hiszen 2 volt…

…nos, ez nekem is eszembe jutott, miután megittam már az egyiket…